11.rész- Az a sok vita! És egy horror zene...

                                            FIGYELEM! Olvassátok el! Fontos! Köszii! :)
Sziasztok! :) Újra én. Háhááá! Lehet, hogy késtem evvel a résszel, de csomó dolgom van. Nos, hát akkor...Mire is várok még? Itt vaaaan- Tádádádááámm- A 11.rész! Jó olvasást! Óh! Valamit elfelejtettem mondani. Légyszíves IRATKOZZATOK FEL, vagy KOMIZZATOK!! Ha megteszitek, ígérem vissza megy! Nem harapok nyugi! És még valami. Ebben a részben előbukkan egy zene. Ijesztő zene. De nyugi! Semmi rémisztő dolog nem bukkan elő. Csak megy a zene. Én már csomószor végig hallgattam. Szóval azt kérném tőletek, hogy miközben olvassátok Amy szemszögét, aközben kapcsoljátok be a zenét. Úgy sokkal izgibb a rész. XD De komolyan. Na most már tényleg jó olvasást! :D

                                                             * Pamela szemszöge*

Hát...Szegény Emily mindenre számított, csak erre nem. Nem igaz, hogy Arthur ilyen izéé vele. Mondjuk nem tudom a régi sztorit, ezért nem mondhatok semmit. Na de az egyszer már biztos, hogy bemegyek Emily szobájába, és kifaggatom. Ó?! Azt mondtam, hogy szobájába? Ja. Igen. Zayn-nél "lakik" amíg nem talál normális házat. Ugyanis Izabell, Carey, és Emily össze vesztek. Durván!

- Emily?- Kérdeztem lehangoltan.

- *szomorúan rám néz* Hm?

- Szerelmes vagy Arthur-ba?

- Igen...De nem tudom, hogy mit csináljak.

- Miért? Hogy érted ezt?

- Hát mert...Zayn-nek tetszem, és nekem ő nem...Arthur nekem tetszik, de én nem tetszem neki...Mit csináljak?

- Arthurt felejtsd el, és Zayn-t pedig...

- Pedig?!

- Zayn-el barátkozz össze. Nincsen jobb ötletem.

- Most nagyon megvan sértődve. *szomorú arc*

- Zayn nagyon intelligens, és megértő. Ha elmondod neki mi is nyomja a szívedet, akkor megfogja érteni.

- Biztos?

- Igen. Biztos. Ismerem.
- Oké. És Arthur? Nagyon ciki volt amikor lesmároltam. *nevetés*
- Mond meg neki, hogy tévedtél és kérj bocsánatot.
- Rendben. Köszi a "lelki segítséget". *mosolygás*
- Nagyon szívesen. *megölel*

Remélem eltudja intézni. Már nagylány. Vagy tévedek?

                                                                   * Amy szemszöge*

Niall, és én éppen nem rég jöttünk haza a bevásárlásból. És mire érek haza? ESTE? Arra, hogy megy egy rémisztő zene a nappaliban. Ez nagyon különös volt. És a zene is.  Annyira megijedtem, hogy eldobtam mindent amit vettünk. Tej, tojás, kenyér, paradicsom, stb. Niall kérdezgette, hogy mi a baj, mi a baj, de én nem mondtam semmit. Egyszerűen hallottam azt a zenét!!! Először halkan, majd utána egyre hangosabban. Amikor már olyan hangos volt, hogy majdnem megsüketültem, akkor dobtam el a szatyrot. Amikor meghallottam Niall hangját, akkor ment el a zene. Nem tudom, hogy mi lehetett de nagyon megijedtem.

- NIALL?!?! Hallottad?- Kérdeztem ijedten.
- Nem. De te mit hallottál?-Kérdezte kíváncsian.
- Nagyon rémisztő zenét. És amikor hozzám szóltál, akkor már nem hallottam!
- Tudtam én, hogy nem kellett volna olyan sok csokit enned...
- Niall!? Nem hiszel nekem?
- Őszintén?
- Igen!
- Nem.
- De Niall!
- Semmi de! Többet nem nézünk horror filmet!
-  http://data.whicdn.com/images/66995452/large.gif
- http://data.whicdn.com/images/65887012/large.gif Jól van, na! Ez egy kicsit túlzás volt. Ne haragudj kicsim!
- Nem baj. Csak nem igaz, hogy nem hiszel nekem.
- *elgondolkodik* De az a zene mégis milyen volt?
- Olyan horror filmbe illő! Tudooood!
- Aha. Értem. De most már nyugodj meg! Nincsen semmi baj! *átölel*
- Rendben. *megpuszil*

                                                             * Emily szemszöge*

Éppen Zayn-el beszélgettem, amikor meghallottuk Amy sikítását. Kiszaladtunk, és elmondták, hogy Amy hallott egy horror zenét. Ez fura. Hiszen nincs is itt olyan ember, aki horror zenéket hallgatna. Na mindegy. Az a lényeg, hogy nem tudtuk megbeszélni Zayn-el a kis dolgunkat. De nem tűnt haragosnak. Remélem már megbékélt. Nagyon! Remélem. Arthur pedig...Most éppen Harry-vel van, és úgy látszik, hogy nagyon jó haverok lettek. Cajj...Nem igaz. Azt nem bírnám elviselni ha minden nap látnám. Mert akkor úgymond "szerelmi bánatom" lenne. Ajjjhjh! Minek is magyaráznám ki magam?! Hagyom a fenébe! Nem fogok Arthur-nak magyarázkodni! Rájön majd magától, hogy ezt elrontotta.

                                                                  * Harry szemszöge*

Arthur nagyon jó fej. Vicces, laza, bolond. De mondjuk azt nem említettem, hogy egyben komoly is. Elmesélte az Emily-vel kapcsolatos szerelmi életét. Besírtam a nevetéstől. *nevetés*

- És... Te jártál valaha Emily-vel?- Kérdeztem kíváncsian.
- Nem! Soha!Vagyis...Na jó...Egyszer igen.-Vágta rá meggyőzően.
- És milyen volt?
- Sz*r...*nevetés*
- Komoly?! Idegesítő volt? Vagy mi?
- Nem hanem...Én voltam a hibás mindenben. Elrontottam.
- De mégis hogyan?! Beszéljél már ember! *nevetés*
- Carey megfogta az ingem, és magához rántott, és...
- Megcsókolt?
- Ja...Én ezt nem akartam, és mai napig bánom ezt az egészet. De Emily-vel megbeszéltük a dolgokat, és annyiban maradtunk, hogy barátok maradunk. De csak barátok. És Emily még mindig szerelmes belém.
- És te nem?
- Mi nem?
- Nem vagy belé szerelmes?
- Nem. Az már elmúlt. De ő ezt nem érti meg.
- De szerencsétlen nem parancsolhat a szívének...
- Ez igaz. Most nagyon megbántottam. Az tuti.
- Hát haver...Ja. Eléggé elrontottad avval a mondatoddal, hogy : " Emily ezt már megbeszéltük".
- Nem kellett volna ezt mondanom. Ügye?
- Hát. Igen. Érteni kell a nők nyelvén! De te...*nevetés*
- Hahahaha! Hülye! *megböki a vállát*
- Mé' nem?!
- Hát, végül is.

Arthur barátom, Arthur barátom. Nagyon elrontottad. De csak nem vagy annyira mafla, hogy nem békülsz ki vele!

                                                                       * Jennifer szemszöge*

Nekem ez az Arthur gyerek egyáltalán nem jön be. Állandóan bámul engem! Ha csak ránézek, azt veszem ki az arcából, hogy: " Szia szivi, jó a hátsód. Kő kóla?!" *nevetés* De most komolyan! Ha ezt elmondom Harry-nek. Vagy kifog nevetni, vagy szétrúgja Arthur hátsóját. Ez a két lehetőség van. Remélem a 2. variációt választja.

                                                                        * Louis szemszöge*

Pamela, és én mindenkit kihívtunk a nappaliba egy kis megbeszélésre. Hiszen látjuk, hogy gondok vannak a házban. Ó? Azt mondtam már, hogy én és Pamela vagyunk a ház vezetők? Már régóta. Vagyis amióta együtt vagyunk. Ami jó régóta van. Hááááhháááá! De hát mit mondhatok mást minthogy: SUPPERRRRRMAAAAAAAAAAN!!!!!!!!!! *nevetés* Mindenki kiment a nappaliba, és elkezdünk beszélgetni. Mert mostanában nagyon rosszul mennek a dolgok. Ajhh...Ne is kérdezd! Mostanában azért szomorkodom, mert mindenki rosszul van. Mindenki szomorkodik, veszekszik a másikkal, és ezt meg kell előzni! Vagyissss, meg kell beszélnünk.

- Ez így nem mehet tovább skacok!- Mondtam figyelem felkeltően, és közben mindenki bámult rám.
- De mire gondolsz Lou?!-Kérdezte Liam.
- Arra, hogy mindig csak a baj van! Veszekedés, kórház, stb.
- De olyan csak egyszer volt! Vagyis...Hagyjuk.- Jelentette ki, Jennifer.
- NEM EGYSZER VOLT!!!!- Vágott a szavába Pamela.
- Jó, oké. Tudom. Csak...
- Mi csak? Amióta itt vagyunk csak a balhé megy...
- De...
- Nincsen de!
- Amúgy elmondanám, hogy most is lesz egy hatalmas nagy balhé. Ez miatt! * Arthurra mutat*
- Miért is?- Kérdezte Harry.
- Hát, miért, miért...Azért, mert állandóan bámulja a hátsómat, és a mellemet...
- MI?!! Én még soha nem bámultalak!- Mondta Arthur idegesen.
- Aha persze! Hagyjuk ezt...
- Mi?! Mit csinálsz te Jennivel?-Kérdezte meglepődve Harry.
- Én semmit!!!
- *csengetnek*
- Srácok! Most hagyjuk abba egy kicsit...Kinyitom.- Mondta Amy.
- *belép Carey, Izabell, és Adam* Helló barátaim!- Mondta Adam gúnyosan.
- TE...MIT...KERESEL...ITT?????!!!!! És ezek??- Kérdezte Niall idegesen.
- Csak jöttünk bulizni. Miért zavarunk?-Kérdezte Carey.
- Ó?! És el is felejtettük mondani, az új hírt. Adam, én, és Carey össze jöttünk.-Mondta Izabell.
- Fúúúúúúúúúúúj....- Mondtuk egyszerre, és már a fejünket fogtuk.
- Undorítóak vagytok. Tudjátok?!
- Nem. Nem vagyunk undorítóak. Akik itt undorítóak azok ti vagytok.- Mondta Izabell.
- NA JÓ!! Én ezt nem bírom hallgatni. Elmegyek.- Mondta Emily, és kifutott a nappaliból.
- EMILY! *utána fut Zayn*

                                                                    * Emily szemszöge*

Nem hiszem el...Itt állandóan a veszekedés megy! Pamela, és Louis jól mondták. Itt tényleg mindig a vita megy. Utálom! Inkább elmegyek egy olyan helyre, ahol nem megy a cirkusz. Mondjuk az utca az jó hely? Vagy a híd alja? Vagy inkább a halál. Ki készültem. De egyszer csak a nagy futás közben valaki megfogta a kezem. - Zayn ne most!- Ordítottam sírva, és egyre jobban kezdtem futni.

- EMILY! Hová mész?! Ne menj el! Hallod?- Vágta rá aggódva.
- Az nem tökmindegy?! Itt már amúgy is mindenki utálni fog.- Mondtam sírva.
- Miről beszélsz? Gyere ide! *magához rántja Emilyt*
- Miről beszélnék?!! Most, hogy látták milyenek is a "barátnőim" ...Utálni fognak.
- De én tudom, hogy te nem vagy ilyen. *közelebb megy*
- Igaz...*szemébe néz*
- *megcsókolja* http://data.whicdn.com/images/67480514/large.gif
- Most már hiszek neked.
- *mosolygás*

Azt hiszem, hogy mégis csak szerelmes vagyok. Amikor Arthurnak adtam csókot, akkor nem éreztem semmit. De most, hogy Zayn megcsókolt mégis csak éreztem, hogy van valami! Valami olyan érzés, ami megmagyarázhatatlan! Uhhh...Most már biztos, hogy szerelmes vagyok!! Jeeeeeeeah!!! *nevetés*

                                                                 * Zayn szemszöge*

Tudtam én, hogy Emily mégis csak érez valamit. Heheee! Nem leszek egyedül! Lesz valakim! Aki remélhetőleg szeret! *nevetés*  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Már csak szegény Liam-en kell segítenem. Szegény egyedül van. Ummhh...

                                                                * Jennifer szemszöge*

Amikor elment Zayn, és Emily, akkor még nagyobb balhé lett. Belekeveredett Arthur is, hogy nézi a hátsófelemet. És az is, hogy Adam, és a csajok együtt vannak, és miért jöttek ide vissza. Akkor az is benne volt a vitában, hogy Amy szerint "szellemek vannak a házban". Ajhjh...Elegem van. Én is mindjárt lelépek úgy mint Emily!!!

- Mi a baj Jenni?-Kérdezte Harry aggódva.
- Semmi...- Vágtam rá hisztisen.
- Na! Azért látom rajtad, hogy van itt valami!
- SEMMI!!!!
-Oké, oké! Drágám nyugi.
- Ne haragudj, csak olyan ideges vagyok.
- Miért?
- Arthur miatt.
- *gondolkozik*
- Azért mert állandóan úgy bámul rám, mintha nem láttott volna fehér embert!!!
- Azért mert szép vagy!
- Azért nézi a hátsómat?! És a mellemet?!! Tegyél valamit Harry!!!
- Jó, jó !
- Csak ennyi?! Jó, jó?!!!
- Oké kicsim! Megígérem, hogy elintézem. De most már nyugi van! *mosolygás*

- Oké. Szeretlek! *megcsókol*
                                                                      * Pamela szemszöge*

Most valamennyire jóban van a "family" de még nem igazán. Amy-t hülyének nézik, és Jennifer pedig ki van akadva Arthurra.- mondok egy jó hírt- Ma itt alszik Arthur! *nevetés* Hogy miért? Azért mert nem repül ma repülőgép. Én bírom Arthurt. De most komolyan! Szerintem jó arc. Louis szerint is. Na mindegy. Ízlések, és pofonok. Nem de?
                                                                       * Arthur szemszöge*

Most éppen egy könyvet olvasok, és közben unatkozom...2 in 1. *nevetés* Szóval...Inkább megyek, és eszek valamit. Nincsen jobb ötletem.
                                                                            * Konyhában*

Hoppácska! Itt van Jennifer! Bukom a csajra. Komolyan! Háháááá! Most éppen...Ne akarjátok megtudni mi jár a fejemben. *nevetés*

- Héj Jenni?- Kérdeztem idegesítően.
- Mi van?- Válaszolt flegmán.
- Csak tudni akartam, hogy mizu. De úgy látom semmi különös.
- Eltaláltad. *menni készül*
- Hová mész?
- El innen.
- *megfogja a vállát*
- MITCSINÁLSZ??!!!
- *megcsókolja* -közben Harry belép a konyhába-
- Te mi a lószart csinálsz??!!! *ellöki Arthurt*- Mondta, és "csinálta" Harry.
- Én, hidd el kicsim én...
- Ne is folytasd! Hagyjál! Mindkettőtöket elítélem!!!

Ezt elrontottam. Én nem így akartam...Áhh..Ezt hogyan fogom kimagyarázni?

                                                            * Harry szemszöge*

Mindjárt idegbajt kapok!! Jennifer+ Arthur???!!!!! Azt hittem, hogy Jennifer csak is az enyém!!! Hát...Kicsit tévedtem...

- Harry! Én nem csókoltam meg!!
- HANEM?!
- Ő tapadt rám!
- Ahaaa....Azért csókoltál olyan szenvedélyesen. Ügye??!
- Én, nem...
- Jó hagyjuk! Veled nem érdemes vitázni. *elmegy*
- Hova mész?
- Levegőztetni a fejem. Az ÜRES FEJEM! És tudod miért üres? Mert megbíztam benned...
- *elkezd sírni* Várj Harry!
- *elmegy*

Hogy mi is lesz Harry-vel, és Jenni-vel? A következő részben megtudjátok természetesen. :) Köszönöm, hogy itt jártatok. Iratkozzatok fel, és hirdetni fogom a blogotokat. - Mint már mondtam, vissza megy-. :)