4. rész- Adam...Már megint te?

                                                  * Pamela szemszöge*

Amikor édesapám megjelent nem is tudom...Úgy éreztem magam mintha óvodás lennék, és állandóan vigyázni kellene rám. Sohasem foglalkozott velem. Nem véletlenül váltak el anyáék. Állandóan a vita, veszekedés, üvöltözés, és VEREKEDÉS! * szomorú hang* Még mindig megmaradt bennem az a nap, amikor anya haza jött a munkából.

                                                   * Vissza emlékezés*

Szép nyári reggel volt. A nap fénye csak úgy ragyogott a szobám ablakán. Kinyitottam az ablakot, és éreztem ahogy gyenge szellő simogatja arcom. Felöltöztem, és kimentem a rétre. Szóltam apának, hogy 2-3 óra múlva jövök haza de ő nem válaszolt. Ugyanis már megint az internetes barátnőivel volt elfoglalva. De láttam rajta, hogy ideges, feszül. Hát mit is tehettem volna kisgyerek fejjel, rákérdeztem.

- Apa?- Kérdeztem halk hangon.
- * nem válaszol*
- Apaa!
- Igen?! Most ne zavarj kicsim!
- Miért van rossz kedved?
- Mert!
- Miért?
- * elmegy*
- Apa! Én...Ki akarok menni.
- Menj! Szia!

Kimentem a rétre nem foglalkozva apával. Hiszen már akkor is tudtam, hogy nem annyira szeret mint az internetes barátnőit. Arra a rétre úgy tekintettem, mintha a testvérem lenne. Mindig oda mentem ha valami bántott. Vagy hogyha jó kedvem volt. A rét gyönyörű volt!Mint mindig. A futkározás után úgy döntöttem,hogy ideje lenne haza menni. Amikor haza mentem csak annyit hallottam a kapuból, hogy apa anyával veszekszik, hogy miért nem jött előbb haza. Jézusom. 6-kor végzett és félóra az út. Pont időben ért haza. De apának mindig kell valamin veszekednie.

- TAKARODJ HA NEM TETSZIK VALAMI!- Kiabálta apa hangosan.
- A GYEREK NÉLKÜL SEHOVA!- Válaszolt anya sírós hangon.
- Akkor vidd a gyereket is. Mit bánom én...Csak hagyjál békén.
- Jó! El is viszem. Ilyen emberrel ne is nőjön fel.
- Vigyed...

Hát igen...Apának ennyit érek. Elég szomorú. Kezdetben ő volt a példaképem. Eltartott minket, szeretett minket, jókedve volt. Ennyi most is elég lenne.

                                                         * Mostani élet*

Na igen. Így váltak el a szüleim. Na de mindegy...Inkább felhívom Louist hogy bocsánatot kérjek tőlük.

- * hív* Louis! Szia! Te vagy az?- Kérdeztem letört hangon.
- Szia! Én vagyok az.- Válaszolt Louis.
- Ne haragudjatok, csak apukám...
- Nem baj. Nem haragszunk! * vidám hang*
- Akkor jóó!! Huhhh. Meg nyugodtam. *mosolygás*
- Harry kérdezi hogy Jennifer ott van-e a közelben.
- Most éppen fürdik. A kis lusta.
- What? *nevetés*
- Nekünk kellett bedobni Amy-vel a kádba. Nem volt hajlandó megfürdeni.
- * Jennifer kiabál* NEM ÁÁÁÁM!!
- Nem baaj cicaa!- Mondta Harry.
- Áhh nem csak miatta fájdult meg a kezem. * csámcsogás*- Mondta Amy.
- * Niall beleszól a telefonba* Jó étvágyat drága!
- Köszönööm tejföl!- Mondta Amy bolondos hangon.
- Héééj ezt megbeszéltük! Nem? Te kis...Csoki illatú süti zabáló baba.*nevetés* http://data.whicdn.com/images/63309022/large.gif
- Jaaj Niall te mindig olyan vicces vaagy! http://data.whicdn.com/images/59221008/large.gif
- * puszi a telefonba* Köszönöm!!
- Héééééééééé skacok !!! Megjötteeeeeeem!- Szólt Jennifer hangosan.
- Óóóó megjött a legjobb barátosnőm!!!!- Válaszolt Harry vicces hangon.
- Hát igeen. Megjöttem drága.
- LOUIS! ADD IDE A TELEFONT! - Mondta Harry, és kikapta a kezéből.
- Nyugi van Hazza baby! *mosolygás* * Jennifer féle mosolygás*
- Mizuu? *nevetés*
- Semmi különös.
- ADD MÁR ODA AZT A .....TELEFONT!!!!!- Mondta Liam vicces hangon.
- Mineeek?
- Mert!
- Na jó fiúk nekünk sajnos mennünk kell. *szomorú hang*- Mondta Amy.
- Nee máááárrr!!!- Mondta Zayn letört hangon.
- De sajnos be kell mennünk a produkciós irodába.- Mondtam szintén letört hangon.
- Akkor nem is zavarunk tovább.- Mondta Liam.
- Eddig se zavartatok!- Mondta Jennifer.
- Tudjuk. *mosolygás* Na de mi is lépünk. Sziasztok csajook!- Mondták egyszerre.

                                                        * Jennifer szemszöge*

Elindultunk. Bár pont hogy semmi kedvünk nem volt hozzá. Ott kell dekkolnunk 3 óráig. Cajj...Mit csinálunk majd? Megesszük egymást?! Mondjuk Amy díjazná.  Képzelem a fejvágást. "Kajjjaaaaaa, kajaaaa" http://data.whicdn.com/images/57501893/tumblr_mkqsnysYPQ1s89mq8o1_500_large.gif
De amúgy az oda fele út....Nem volt a legjobb. ELÁZTUNK! Mert már megint esett az eső. Hát ezt nem hiszem el. Az új ruhámnak annyi.........

Na jó. Talán megússza. De nem is ez zavar a leginkább, hanem Harry. Egész úton odafelé csak rá tudtam gondolni. Lelkiismeret furdalásom volt. Azért mert nem fogadtam el barátnak. Mármint úgy hogy járjunk. Annyira hülye vagyok! Miért nem fogadtam el? Boldogok lehetnénk. MERT ÉN SZERETEM! Csak...Ő ezt nem tudja. És mi lesz ha...Ha meg tetszik neki egy lány aki nem én vagyok?! Én abba belehalok. Meg kell neki mondanom!!

                                                           * Amy szemszöge*

Megyünk be az irodába, és én meg azt veszem észre, hogy Jennifer egy hatalmasat esik. NEKI MENT EGY FÁNAK! Uram isten...Min járhatott az esze?! Ja. Biztos azokon a majom macskákon. Mi jó bennük? Állandóan kaksiznak, pisilnek, esznek, isznak, és hullajtják a szőrüket. Bleeeee. Na mindegy ő tudja. Felsegítettük Pamelával, és mentünk tovább. Végül sikerült beérnünk az irodába. VÉGRE! 

- Áucs..- Kijelentette Jennifer fájdalmas hangon.

- Mi az? Fáj valamid?- Kérdezte Pamela érdeklődve.

- Hát igen.

- Mid fáj?- Kérdeztem kíváncsian.

- A lábam. *szomorú arc* De nagyon...

- Várj! Hozok krémet!- Mondtam barátságosan Jenninek.

- De te nem tudod hol van! Majd én ide hozom. Te addig maradj itt vele.

-Oké. *mosolygás* Köszii!- Mondta Jennifer.

Amikor Pamela kiment megfordult a fejemben, hogy hoppá! Nincsen itt a "főnökasszony". Mi lesz ha megint ide téved Adam? Én félek. De ezt nem mondom Jennifer előtt. Nehogy ő is féljen.

                                                       * Pamela szemszöge*

Nem szívesen hagytam ott a lányokat. Adam miatt. Undorító. *megszeppent arc* Utálom. Na de van egy kis gond. Nem találom a krémet. Ajhh... Remélem most szabadnapon van az az idióta.

                                                        * Adam szemszöge*

Hehh csajok, csajok, csajok. Azt hittétek, hogy tőlem ilyen egyszerű megszabadulni? Hmm? Háthhh mondok én valamit! Egész végig itt leszek. Hoppá! Ügye-ügye? http://data.whicdn.com/images/63320913/large.gif

Adam nem könnyű eset. *beképzelt arc* De nem áám.

                                                      * Jennifer szemszöge*

A lábam egyre jobban kezdett fájni. Miért kellett nekem állandóan Harry-re gondolnom? Hát...Végül is tudtam hogy nem illünk össze. Kár bánkódni. Amúgy is neki más tetszik. Mondjuk neki ez változó. Remélem tetszem neki! Szerelemből!!

                                                        * Amy szemszöge*

Pamela kiment,és már megint nem volt szerencsénk. Jött egy váratlan vendég...Na vajon ki? ADAM! Úgy félek hogy...Remegek. MIÉRT ILYENKOR NINCSENEK ITT A FIÚK? VAGY VALAKI??

- Heló-beló csajok! *mosolygás*- Mondta Adam "vicces hangon".

- Mit akarsz te...?- Kérdeztem megszeppenve.

- Hát én téged akarlak szépségem.

- Ő nem eladó!- Avatkozott közbe Jennifer.

- Óóó cicám! Te csak fogd be a kicsi szádat. Különben eltöröm a lábadat!

- Hogy mersz így beszélni te undorító beképzelt majom?

- A te nyelveden! Tudoood. Angolul!

- Fúj de egy senkiházi vagy...- Mondtam ijedt hangon.

- *Adam közelebb megy* Akkor téged választalak nyavalygós idióta.

- Ne! Érj hozzám!

- * megfogja a karját* Naa miért nee?

- * Pamela meglátja* TAKARODJ TŐLE!

- Mert mi lesz ? Hívod a gyík barátodat? És a többi négy gekkót? 

- Nem gekkók!!!!!- Mondta Jennifer.

- Na most már elég lesz! * megüti Jennifert*

                                                    * Pamela szemszöge*

Annyira megijedtünk, hogy inkább felhívtuk a fiúkat. Azt mondták hogy egy pillanat és ott lesznek nálunk. Elmondtuk Adam-nek is de őt nem nagyon érdekelte. De akkor már igen, amikor megjelent 5 erős fiú, aki megakarja őt ölni. Háth. Szépen meg is sérült. Amikor Harry meglátta, hogy Jennifert megütötte, rögtön vissza adta az ütést Adamnek. Annyira elfajult a dolog, hogy Adam-et a mentők vitték el. Hááh. Megérdemelte. Nagy volt az öröm. Mindenki számára de leginkább Jenni számára.

                                                    * Jennifer szemszöge*

Amikor harry megverte ÉRTEM Adamet, akkor valahogy úgy éreztem mintha ő lett volna Superman. Olyan édeees volt!!! A legjobb az volt benne hogy...MEGCSÓKOLT! Úgy éreztem magam mintha a fellegekben lennék! Szerelmes vagyok! *mosolygás*

Remélem tetszett! :) Folytatjuk...:D Jó olvasást!