14.rész- Niall! Nem látok rémeket!

                                                    Sziasztok kedves olvasóim! :)
  Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt két hétben nem írtam. De nem volt rá lehetőségem, mert ( mint már említettem) Balatonon nyaraltam.  És ez adott egy kis ihletet.  Na de nyugodjatok meg, nem felejtettelek el titeket! :) Így hát commencer la prochaine partie! ( bocsi ha rossz a google fordító) XDD Na de még van valami. Mindig ilyenkor jut eszembe, amikor már elköszöntem. Hurrá! Na szóval. Nagyon, de nagyon boldoggá tennétek a napomat, ha feliratkoznátok/ komiznátok! És ha már itt vagytok, akkor csak egy kattintás az egész. Vissza megy, de akkor linkeljétek be a blogotokat komiba. Nem szoktam hazudni, nyugi! :) És még valami. Szerintem már unjátok ezt a sok depressziós részt. :D Nem sokára vége lesz a "depinek" és újra vissza tér minden a normális kerékvágásba.  Nyaralás, barátok, buli, pia. :) Nem sokára ez lesz. Na most már akkor commencer la prochaine partie! :)

                                                                    * Niall szemszöge*

-...Rendben.- Válaszoltam dühösen, és flegmán. És Amy újra rosszul lett. Oda rohantunk hozzá, és az orvos lefogta... Engem újra kivittek, és magukra zárták az ajtót. Kiestem az ajtón. A többiek körém gyűltek, és megkérdezték, hogy; Mi baj? Minden rendben? Amy?! Hogy van? Mi történt?- Én erre felálltam,és könnyes szemmel,őszintén válaszoltam.- Nem tudom.-. A többiek ledöbbentek. Éreztem rajtuk, hogy nagyon feszültek. Próbáltam valahogy olyan légkört alakítani egy másodperc alatt, hogy a többiek nyugodjanak meg egy percre. Így hát elkezdtem mondogatni hangosan.- Áhh semmi baj nincsen. Az orvos is meg mondta! Nyugi Niall, nyugi!- Zayn furcsállva nézte, hogy mit is csinálok. De úgy érzem nem nyugtattam a helyzeten. Csak ültünk, és vártuk, hogy Amy jobban legyen. Vagy, hogy kapjunk hírt róla. Két óráig vártuk! Ami nagyon, de nagyon hosszú két óra volt. Az orvos, és Amy beszélgettek. Nagyon nyugodtnak tűnt ez az egész. Talán Amy kezd javulni? Két óra beszélgetés után, nem is csodálkozom. 

- Srácok lehet, hogy Amy kezd javulni?- Kérdeztem mosolygósan, és reméltem igaz amit mondok. http://data.whicdn.com/images/70115330/large.gif
- Hát Niall. Nem tudom. Ha ez a pszichológus tényleg világhírű akkor két óra beszélgetés biztosan elég ahhoz, hogy meggyógyuljon. Vagyis, hogy ne lássa a "rémeket".- Mondta Jennifer "okosan".
- De én azt hallottam, hogy a pszichológus tényleg világhírű! És nagyon, de nagyon tud valamit!!- Kiáltotta ki Louis, és evvel a mozdulattal sikerült levernie a várószékeket. Megfordult meglátta, hogy mit is csinált, és elszaladt.
- LOUIS!!! Gyere vissza te óvodás! Nem hallod? Hajj. Még mindig gyerek...- Mondta Pamela, és utána szaladt. Félúton el is esett. De...Ő ilyen. * Niall-es kuncogás*

A többieknek egész jó kedve lett a helyzethez képest. DE! Csak is a helyzethez képest! Amíg Pamela kergette Louis-t, addig mi ültünk tovább, és vártunk. A nagy várásban kinyílt az ajtó, és kilépett a doktor hatalmas mosollyal a száján. Senki sem tudta, hogy mi ez a jó kedv. De a doktor tovább mosolygott. Én rögtön felálltam, és oda mentem hozzá. - Doktor úr?! Még is mi ez a jókedv? - Kérdeztem, és a doktor még mindig csak mosolygott. De még mindig nem kaptam választ. Akkor már kezdtem félni, hogy ez a világhírű doktor bolond. De nagy tűnődésemben VÉÉGRE válaszolt. - Jobban van!- És végre megnyugodtam. Ez a pszichológus tud valamit!  *mosolygás* Éppen tartottam Amy felé, és meglepődtem. Senki sem tartott vissza. Ez különös volt. Általában ha Amy felé tartok akkor valaki megfog. Vagy egy orvos, vagy egy nővér, vagy a többiek. De most szabad volt a pálya. Gyorsan becsusszantam, és rá mosolyogtam. Ő vissza mosolygott, és tudtam hogy nincsen semmi baj.  Látom a szemein ha baj van, vagy ha nincs baj. De most mindkét szeme csillogott. Ami nagyon jó jel. Közelebb mentem hozzá, és megfogtam a kezét. Abban a pillanatban egy puszit is nyomtam arcára.

- Jobban vagy kicsim?- Kérdeztem aggódva, és közben imádkoztam azért a szóért, hogy: Igen!
- Igen már sokkal jobban! Haza akarok menni! Nem akarom az egész életemet ebben az izében tölteni. BULIZNI AKAROOOOK!!! *nevetés*- Huuhh. Mondta Amy nagyon lelkesen. Ééés bulizós kedvében.
- Hát jó! Bármit elrendezek neked csal a doki engedje meg. *nevetés*
- Ajj a doki, a doki, a doki. Hagyjuk már a dokit! Látja, hogy jól vagyok! *nevetés*
- Igaz. Megbeszélem vele, hogy már semmi bajod. Úgy is látszik rajtad, hogy tele vagy élettel. De mit csinált veled az a doktor, hogy már is ilyen lelkes vagy?! Varázsló vagy mi?
- Nyugtatgatott, és valami papírra kellett rajzolnom. Nem tudom, hogy hogy csinálta. De be vállt.
- Az biztos! Véégre vissza kaptam az én Amy-met!! *megcsókolja*
- Én pedig a Niall-emet!! *megcsókolja* *nevetés*
- És ha már itt tartunk...
- Mi a baj Niall?
- BULIZUUUUNK!!! *felkiáltás*
- Óóóóóó igeeeen!!!!
- Öm...Szóljak a többieknek?
- Igen, légyszíves! Már régen láttam őket.- És evvel a szóval már rohantam is ki szólni a többieknek.

Amikor kiértem az ajtón, szinte ki estem. Azért mert nagyon boldog vagyok! Szóltam a többieknek, hogy mehetnek be, és ők szinte kicsattantak a boldogságtól úgy ahogyan én! Liam ahogy meghallotta, hogy bemehet már bent is volt. - Úúúúristen! Amy jobban van! Most akkor...Én húzok hozzá!!- Mondta Liam és már itt sem volt. http://data.whicdn.com/images/71722891/large.gif Amy örülni fog. Nagyon, de nagyon happy az élet!

                                                                                * Harry szemszöge*

Nem happy az élet. Na jó! Attól happy, hogy Amy felkelt, és nem kell aggódni érte. Viszont attól nem happy, hogy Jennifer már nagyon hiányzik...Mindent megtennék érte! De utálom ha neki van igazaaaa! Nagyon kiszeretnék békülni vele. És már tudom is hogy hogyan! - Jennifer! Gyere egy perce!- Hívtam félre, és ő kíváncsian jött felém. - Igen?- Kérdezett kíváncsian, de én direkt húztam az időt. Végre kinyögtem amit akartam:
- Szeretlek, és gyere vissza hozzám!
- Csak így lazán? *mosolygás*
- Akkor térdeljek le?! *nevetés*
- Haha...Na, de most komolyan. Legalább két hete nem beszélsz velem, és ilyenkor jut eszedbe?
- Sokat gondolkoztam ezen!
- És? Mire jutottál?
- Arra, hogy nem kellett volna olyan durvának lennem veled. És egy nagy barom vagyok.
- * folytasd fej*
- És hülye is vagyok.
- *folytasd még fej*
- És egy hatalmas nagy tuskó vagyok.
- *na még egy picit*
- És egy...Na jó! Nem folytatom!
- Pedig élvezem. http://data.whicdn.com/images/71986245/large.gif
- Hiányoztál.
- Nekem is te! Pedig itt voltál tőlem hat méterre! *nevetés* Hahahaaaaa....
- http://data.whicdn.com/images/71770269/large.gif  Hát igen. Van benne valami. De...
- Igen?
- Akkor már nyugodtan meg is csókolhatlak?
- Először kérj bocsánatot. Most én Madam-ot játszok. Tehát. Nem hallom.
- Ajjjh. Bocsánat, bocsi, bocs! Szeretlek Madam!
- Én is téged! *mosolygás* *megcsókol*

Megérte kinyögni ezt a mondatot. Vissza mentünk Amy-hez, és beszélgettünk vele. Boldog volt amikor megtudta, hogy én és Jenni újra együtt vagyunk. Hát. Én is örülök!

                                                                                    * Louis szemszöge*

Amy nagyon örült nekünk. Már haza akar menni de nagyon! Elmegyek, és megkérdezem az orvostól, hogy mikor hozhatjuk ki. Remélem már ma, mert beterveztem egy bulit. Van egy tök jó hely a közelben. Imádom! Oda akarom elvinni őket. Niall-el már letárgyaltam, és mindenkivel csak még Amy nem tudja. Nem baj. Meglepi lesz. Remélem el engedi a doki! De...Hogy engedné el, ha még mindig csak ezen a széken ülök, és nem teszek semmit. - Pamela kicsim, gyere egy perce velem!- És evvel a mozdulattal az orrom előtt termett Pamela, az én drágaszágom. *nevetés*

- Mondjad Lou! Hallgatlak! *Pamelás kuncogó arc*
- Gyere velem megkérdezni a doktort, hogy elengedi-e Amy-t.
- Ez gyerek játék. *nevetés*
- Tudom. *nevetés*
- De most komolyan...Szerinted elfogja engedni?!
- Fogadunk?
- Jó. Fogadjunk. De miben?
- Ha én nyerek akkor mindennap te mosod az alsógatyáimat. *nevetés*
- Amúgy is én mosom mindennap. Találj ki valami mást mókamester. *nevetés*
- Őőőm. Hozol be mindennap reggelit az ágyamhoz, és te leszel a szolgám. *önfeledt nevetés*
- Jó. Legyen. De ha én nyerek akkor te fogod manikűrözni a lábam, és te kevered majd ki a maszkomat amit az arcomra teszek. Hahaha.
- Rendben. Úgy is én nyerek. Tudod hogy Louis bácsi kemény mint a szikla.
- És te tudtad hogy Pamela néni pedig olyan kemény mint a vakbélgyulladás?
- Óóóó tudtam! Na, mi lesz? Gyere menjünk és kérdezzük meg. Úgy is nyerek. Szépségem ne reménykedj.
- Hmm. Hahaha. Ügye most viccelsz? Én nyerek rigó Jancsikám.

                                                                                  * Doktornál*

- Doktor úr. Lenne egy kérdésem.- Kérdtem mosolygósan. ( Én nyerek!)
- Tedd fel nyugodtan.
- Amy-t a barátunkat elengedné egy pár napra legalább?
- Attól függ hogy hogy van. Nem sokára beszélek a pszichológussal, és ő majd meg mondja. Hopp! Ott van a pszichológus! Pillanat ide hívom.
- Rendben.
- Sziasztok! *mosolygás* Hallottam hogy Amy meg akar ettől a kórháztól szabadulni. Nyugodtan mehet! Holnapra terveztem, de már látom hogy jobban van. Nem muszáj mindennapját itt töltenie. Az neki is ártana.
- Nem nyertem... De legalább Amy velünk lehet!- Mondta Pamela, ránézett a doktorra és elment.
- Óóóó én győőőztem! Pamela irány és hozz nekem sütit! Köszönjük doktor úr, viszlát!

Én tudtam, hogy nyerek. Pamela pedig. Szép szolga!http://data.whicdn.com/images/68267281/large.gif  Nagy gonoszkodás után elindultam megkeresni Pamy-t, és elújságolni Amy-nek hogy haza jöhet. Pamelát könnyű lesz megkeresni. Csak annyit mondok, hogy: Na helló mi mentünk! És már ott is termett. Meg kell jegyeznem fél az egyedülléttől, és nem szereti ha bezárják valahová. Szóval Pamela meg van. Már csak Amy-nek kell el mondani. De mire felértünk, hogy elmondjuk ő már régen fel volt öltözve, és útra kész volt.
- Mehetünk?- És én már tudtam, hogy Niall elmondta neki. *mosolygás*